Van egy mondás, amit imádok- valahogy így hangzik:
„Brutális dolog utazni! Arra kényszerít, hogy idegenekben bízz meg és, hogy kilépj az otthon és a barátok által nyújtott komfort zónádból. Folyamatosan kilendülsz az egyensúlyból….”
És ez így igaz.
Indiába és Sri Lankára is egyedül utaztam, de sosem voltam egyedül.
Nagyszerű emberekkel találkoztam, amiért nagyon – nagyon hálás vagyok.
Indiában egy helyen laktunk a többi önkéntessel, így nagyon sok időt töltöttünk együtt, mindig volt mit csinálni – Sri Lanka pedig minden nap valami újat hozott.
Udawalaweben egy német lány lett az útitársam, akivel a legszebb közös élményem az volt, amikor a szafari parktól elkerítve kb. 10 méterre vacsoráztunk. Képzeljetek el egy szépen megterített asztalt gyertyákkal, kellemes nyári este – korom sötét volt már, semmi zaj, minden csöndes és nyugodt…- csupán a mögöttünk elhaladó állatok lépteit hallottuk vagy a faágak reccsenését a talpuk alatt.
Hosszú idő óta a legszebb estém volt.
Ellaban egy 8 ágyas szobában volt a szállásom, amit imádtam, az első perctől kezdve nagyon jó volt a hangulat. Mindenki egyszerű, hátitáskás utazó volt akárcsak én – szeretettel fogadtak. Ott ismerkedtem meg egy holland lánnyal, aki crossfit edző, egy amerikai lánnyal, aki ékszereket készít, egy ausztráliai lánnyal, aki fodrász, és ott volt a francia és a tajvani srác.
Ella után Nuwara Eliya következett – az volt a legnagyobb kalandom. 🙂
Amikor megérkeztem a városba és leszálltam a buszról, sokan odajöttek hozzám, hol taxit ajánlottak, hol szállást. Mivel az estére nem volt még foglalásom, így meghallgattam az egyik szállás ajánlatot. Az ár rendben volt, ami transzfert is tartalmazott, így eldöntöttem, ott szállok meg. A neten még gyorsan megnéztem, hogy valóban létezik-e a hely- létezett- , sőt 4.5 értékelést kapott a booking.com oldalon, így teljesen megnyugodtam és beszálltam az autóba. A hely kb. 7 kilométerre volt a városközponttól, ahová a tulajdonos vitt el.
Kívülről egészen szép volt az épület.
Mikor viszont beléptem…. nagyon hideg volt, megcsapott egy erős dohos szag, régi bútorok, szőnyegek, kanapék …. ráadásul egyedül voltam ….valami egészen rossz érzés fogott el.
Azt éreztem, hogy nagyon gyorsan szeretnék innen elmenni, elkezdtem hátrálni, hogy egy percig sem maradok tovább és amikor fordultam volna meg, a fenti emeletről egy fiatal srác szaladt le óriási sebességgel a lépcsőn, kérdőre vonva a tulajdonost, hol volt eddig, mert, hogy nem működik a wifi. 🙂
Én pedig voltam olyan boldog …. végre valaki és európai. 🙂
Egyből kérdeztem, hogy kicsoda, hogy van – e még más is itt.
Kiderült, hogy hárman voltak, három holland srác, csak ők az emeleten laktak. 🙂
Mindhárman egyből lejöttek hozzám beszélgetni. Ketten a hadseregben dolgoznak, ejtőernyősök, sok videót és képet mutattak a munkájukról, a harmadik srác pedig még tanul.
Csak és kizárólag miattuk maradtam azon a helyen, – nagyon kedvesek voltak, igazán érdekes sztorikat meséltek, sokat nevettünk.
A beszélgetést követően együtt vacsoráztunk egy nagyon hangulatos kis étteremben, majd reggel elvittek a bérelt tuk tuk taxijukkal a vonatállomásra is.
Úgyis mondhatnám, hogy a „legmeggondolatlanabb” döntésemből lett a legemlékezetesebb estém.
Kandyben egy fiatal srác szegődött mellém, ahogy sétáltam fel a harminc méter magas fehér Buddha szobor felé. Együtt néztük meg ezt a hatalmas alkotást, bemutatta a várost, együtt mentünk a piacra és a vonatindulásig velem is maradt.
Igazán szép emlék maradt nekem Kandy miatta, amilyen szeretettel segített nekem végig.
Számtalan hasonló történetem lenne még, de ami a lényeg, hogy igazán jó emberekkel hozott össze a sors – minden nap, kivétel nélkül.
