India – भारत

A szárim története

A szári Indiában hagyományos női viselet, több méter hosszú anyagból áll, melyet a derék köré csavarnak szoknyaként, a vége pedig az egyik vállon van átvetve.

Több színű és stílusú szári létezik, melyek régionként változnak.  Az anyag, a díszítés, a hajtogatása árulkodik a viselője anyagi és szociális helyzetéről, társadalmi hovatartozásáról.

Indiában folyamatosan kapkodtam a fejem a szebbnél szebb szárik után és azon gondolkodtam, hogy annyira szeretnék egyet venni, de aztán mindig lebeszéltem magam, hiszen rendben, hogy ott használom, de itthon hova venném fel?

Így megmaradt gondolat szintjén heteken keresztül.

Egyik este viszont utaztam haza a buszon, fullasztó meleg volt, nagyon fáradt voltam és alig vártam, hogy haza érjek, amikor megszólított egy fiatal lány, bemutatkozott és elmondta, hogy esküvői sminkeket készít, lenne –e kedvem egy fotózáshoz?

Számot cseréltünk, mondta, hogy nyugodtan gondoljam át, küld referenciát, nézzem meg és természetesen vihetek magammal kísérőt is, ha úgy jobban érezném magam.

Annyira barátságos és kedves volt, így igent mondtam, majd később megbeszéltük a fotózás helyét, időpontját.

Amikor megérkeztem és benyitottam a műteremebe, nagyon meglepődtem, mert vagy 8 fotós volt bent, köztük Bhuvana is, a sminkes, aki már jött is köszönteni és invitált a sminkszobába.

Először a ruhát adták rám- szó szerint….- mert fogalmam sem volt róla, hogyan kell felvenni…

A szári három részből áll. Van egy felső rész, ami rövid, mell alattig ér (ezt vagy készen veszed vagy varrják), van egy alsó szoknya és arra jön rá maga a szári.

Vagy 10 percen keresztül öltöztettek, hogy minden a helyén legyen biztosan, ezután kerültek elő az ékszeres dobozok.

Gyönyörű szép nyakláncok, derékdíszek, fülbevalók, karkötők…amik sorban kerültek fel rám.

Ezután feltűzték a hajam, rám tették a haj és a fejdíszt, majd következett a sminkelés.

Egy óra alatt készültem el, ez után következett a fotózás.

Mondták és mutatták, hogyan álljak, üljek, hogy tartsam a fejem, a kezem, a lábam, merre nézzek, szóval nagyon segítőkészek voltak.

Nagyon jól éreztem magam végig, csak nagyon furcsa volt, hogy annyian körülöttem voltak, még soha nem csináltam ilyet. 🙂

A fotózás után együtt ebédeltünk, beszélgettünk, igazán szép nap volt.

És így lett egy buszos találkozásból gyönyörűszép szárim – még ha csak egy alkalomra is- és egy jó barátom Bhuvana személyében.

 

 

 

Ha tetszett, oszd meg!