India – भारत

INDIA MÁSODIK – HARMADIK HÉT

A második, harmadik hét nagyon gyorsan telt- többnyire munkával, tanulással.

Bár jogász vagyok, de semmiféle rálátásom nem volt korábban India jogrendszerére vonatkozóan, így először sokat olvastam, főleg a nők, gyermekek helyzetéről, nemek közötti egyenlőségről, később pedig a halászattal foglalkozó közösségekről, azok problémáiról.

Volt bőven olvasnivalóm, ami néha nagyon érdekes, néhol egészen megdöbbentő volt.

Olvastam a kasztrendszerről, kényszerházasságról, gyermekházasságról, boszorkányüldözésről, tiszteletbeli gyilkosságokról, női nemi szerv csonkításról, szóval minden olyanról, amivel eddig még nem igen találkoztam közelebbről.

Ezzel egyidőben sok emberrel beszélgettem, próbáltam megérteni mi miért van, illetve ők is folyamatosan kérdeztek tőlem, mit gondolok, mi a véleményem, Magyarországon, hogyan működnek a dolgok, milyen az élet.

Nagyon sok mindent nem értek… és az is biztos, hogy nagyon sok mindent nem is fogok megérteni, hiszen teljesen más nevelést és oktatást kaptam, mint akik itt élnek – és vica versa természetesen – de egy biztos, nagyon – nagyon sokat tanulok itt.

Mindenki nagyon segítőkész, kedves, türelmes, próbáljuk a nézeteinket összefésülni.

Teljesen más világ, tényleg csak ezt tudom mondani, de ettől szép.

Otthonosan mozgok most már a városban is, sőt a tömegközlekedés is egészen jól megy már.

Általában tömve vannak a buszok, még az ajtóban is „lógnak” az emberek.

A jegyet a buszon kell megvenni, és mivel sokszor mozdulni sem lehet, láncban adják át egymásnak a pénzt, jelezve meddig szeretnének utazni.

Elég sok barátságot kötöttem az utazások során, sokan érdeklődnek, honnan jöttem, mit csinálok itt, szóval mindig van kivel beszélgetni és mindig van kitől segítséget kérni, ha útbaigazítás kell.

Megvannak a kedvenc helyeim is, tudom hol készítik a számomra legfinomabb paneer butter masalat (ez egy sajtból készült vegetáriánus étel) ,a fish biryanit ( rizses étel hallal) vagy a vajas naan kenyeret.

Szeretem az indiai konyhát egyébként, de a visszafogottabb fogásokat, mert itt rengeteg fűszert használnak, csípős, erős ételeket esznek.

Sokszor kérem, hogy „de kérem, ne legyen csípős” – ….és a nem csípőstől is patakokban folyik a könnyem, ők meg csak mosolyognak rajtam. 🙂

Szóval minden nap egy igazi kaland, ami kora reggeltől késő estig tart, de abszolút megéri.

 

 

 

 

 

 

 

Ha tetszett, oszd meg!